Evilági filmek író-rendezője, melyeket a mennyország támogat és pénzel ...(Kerouac)

Ma kezdődött a szorgalmi utolsó hete, imádott Kommunikáció tanárunk is lezárta a félévet, tette mindezt két lépésben:

1. Meghallgattuk Martin Luther King világhíres beszédét, aminek a végén néma csend lett, az oktató könnyezni kezdett, én meg fészkelődni, mert szerettem volna, hogy történjen már valami, vagy legalábbis zökkenjünk vissza a helyes téridő-kontinuumba, és végül sikerült visszazökkenni, mert kijelentette Feri bácsi, hogy: Ez volt az én ajándékom nektek.

 

2. Ezek után pedig lezárt mindenkit, sikeresnek ítélte a félévet, igaz, hogy az, amit mi esszéként adtunk be, nos, hát annak köze sincs az igazi esszéhez, tehát azt inkább nem is osztályozza, de ezen kívül teljesen korrekt csapat voltunk. Reméli, nekünk is tetszettek az órák, amúgy meg A jó dolgokra emlékezzünk, a rosszakat meg felejtse el mindenki!

 

Lackó padtársam is megkapta az indexét, elégedetten nyugtázta, hogy ez bizony ötös, és csak úgy odavetette foghíjról, hogy Átlagjavítás, és pont úgy is nézett ki ez a kis eminens fickó, mint akinek legfőképp átlagjavításra van szüksége.

 

Ha már a búcsúnál tartunk, elköszönt tőlem Lehel is, őróla még szerintem nem nagyon beszéltem, a lényeg, hogy székely, de mint állat, és itt volt ösztöndíjas Pesten, de most haza kellett mennie, szóval jó ideig nem fogunk vele találkozni. Még utoljára azt mondta, igyunk egyet, tudok egy tök jó helyet, ez a hely a Mister Söröző volt, olyan kocsma, amibe ha belépsz, elsőként az a mondat fogad, hogy AZT KÉRDEZTEM, MIT ISZOL, BASZDMEG, Lehelnek ez a kedvenc pesti helye, megelőzi a Halázsbástyát és a Nemzeti Múzeumot is, tehát: igyuk meg a pertut még utoljára!

 

Azt mondja, muszáj visszamennie Kolozsvárra, mert ott a csaja, és ezt már nem bírja tovább egyikük sem. Dúl a szerelem, három hónapja találkoztak utoljára, akkor Lehel vitt neki egy baszott nagy virágot, hogy érezze a törődést, aztán kiderült, hogy a csaj megcsalja, na, akkor totál kivoltam, de nem pozitívan, mert ezért a nőért még magával az igazgatóval is összevesztem annak idején az általánosban, szóval érzitek, mennyire komoly volt a dolog... de most úgy tűnik, megint rendbe jönnek, amúgy hívott is, hogy menjek Kolozsvárra, szívesen lát, a nagyanyja amúgy is egyedül él, jól jönnék neki (ezt nem fejtette ki hálistennek bővebben...). Mondom, köszi Lehel, jó arc vagy, hogy csak így meghívsz magadhoz, erre mondja, hogy nono, azért majd lenne itt egy kis szívesség, a kolozsvári könyvtár szart se ér, nekem meg meg kéne írni a szakdolgozatot a nyáron, tehát 12 óra utazás és 10 kg könyv fejében bármikor befekhetsz nagyanyám mellé!

 

Más nincs, ma épp az orrom előtt ment el a lift, szóval megfogadtam, hogy ha beszállok, akkor tartani fogom az ajtót, hogy a mögöttem levővel ne csesszek ki. Szóval tartom az ajtót, hallom, hogy jön valaki, egy srác volt, mondta, Köszi, hogy tartottad, mondom, Nincs mit, aztán bezárult az ajtó, elindultunk, egyszer csak odafordul hozzám, és azt mondja, Kedves vagy. Hú baszdki, én mindenre számítottam a mai nap folyamán, de erre pont nem és ne is menjünk bele, szerencsére a másodiknál kiszállt, remélem, eszembe se jutott elpirulni közben.

 

Más tényleg nincs, voltunk múltkor esküvőn, húgom megjegyezte a pasijának, hogy Picim, nekem ha esküvőm lesz, akkor hajón akarom tartani, az óceánon!, Károly pedig rendületlen nyugalommal megnyugtatta, hogy Okés, Picim, akkor majd bérelünk egy kétszemélyes csónakot!

 

Na, még csak annyit, hogy apának van új csaja, és elvitte nagyanyámhoz is, dumálgatott vele, Mama egyszer csak felvonja a szemöldökét, és mintegy magának mormolva, hogy Tegnap éjjel megdöglött Ékes Miksáék kutyája, szóval Ékes Miksa is nagy valószínűséggel meg fog halni reggelre. Erre apa csaja egyből pattogott, hogy hátazért Róza néni, ez csak babona, ez sosincs így, honnan tetszett szedni, na, hát Mamának se kellett több, kapásból három halálesetet hozott fel a szűkebb családi körből, amit közvetlen az előzött meg, hogy megdöglöttek a kutyák, erre apa csaja elfehéredett, Mamát meg elkapta a gépszíj, és előadta, hogy apa nagyapja például meghalt 56'-ban, na, a kutya azelőtt egy héttel elszökött, sehol se találták, és csak úgy zárójelben jegyzem meg - fordult bizalmaskodva az új jövevény felé - , hogy Géza bátyád ravatala alól mászott ki a temetés napján!!!Úgyhogy ennyit a babonákról! Hát még ha megtudnád, hogy teliholdkor mennyivel többen halnak meg, döbbenet! 

 

Néha, így belegondolva csodálok mindenkit, aki a családunkban Mamát nem különálló univerzumként kezeli, és egy-egy látogatástól csak a legjobbakat reméli.

 

 

 

Tegnap az utolsó óra után még ellézengtünk a suli előtt, ekkor szólalt meg Zsombor, hogy mivel az értelmiség előtt két út áll, az egyik az alkohol, a másik pedig járhatatlan, menjünk, basszunk be egy vodkát, mert neki zh-ja van öttől, tanulni nem tanult rá, de hátha az addigra megszerzett magabiztossága megsegíti. Mondom, okés, igyunk egy sört, szóval elindultunk. Öt perc után tudtam meg, hogy ez a Zsombor egy igencsak rejtélyes figura, elmesélte, hogy ő például 140.000 Ft-tal lóg a BKV-nek, és kapott is tőlük egy csomó levelet, hogy lesz szíves megadott időpontban befizetni a tartozásait, de Zsombor mindig visszaír nekik, hogy sem a megjelölt összeg, sem a megjelölt hely nem felel meg neki, így kéri az új adatok megadását, a legközelebbi viszontlátásig, Kerekes Zsombor. És tényleg nem hazudott, mert alighogy leültünk, elővett a táskájából egy kis bőrkötéses könyvecskét, és felolvasta a levelezését. Kérdeztem, hol vette ezt a fasza kis irattartót, mondta erre, hogy ez az indexe... meg is lepődtem egy kicsit, mert a mi sulinkban nem adják ki évközben az indexet, Zsombor meg elvileg az osztálytársam, viszont az is igaz, hogy sose láttam még ezt a gyereket a mai napot kivéve. De azért elbeszélgettünk, mondtam, hogy olvassa el az Iskola a határont, az egy kurva jó könyv, de Zsombor erre azt mondta, hogy az egy szar könyv. Hát miért gondolod, hogy az? És megkérdi, hogy van-e benne buziskodás? Kérdem, micsoda, tessék?? Hát, hogy buziskodnak-e benne? Mondom, nem nagyon. Na, hát azért nem szeretem! Egy igazi modern regényben mindig van buziskodás! Nádas Péter!

 

Három vodka után annyira megjött az önbizalma, hogy búcsút mondott, integetett, miközben lóbálta a jegyzeteit és azt ordította, hogy nyelvtudomány, uraim, nyelvtudomány! és kikóválygott az utcára, hogy megírja a zh-ját, ami már gyakorlatilag fél órája tartott.

Ezzel nem is lett volna baj, hanem nekem mennem kellett múzeumba, és ez a múzeum a Petőfi Irodalmi Múzeum volt, ahol Örkény-kiállítás van, mert most lenne 100 éves Örkény. Javában mászkálok a kiállításon, egyszer csak azt látom, hogy egy öregasszony hevesen gesztikulál és magyaráz egy nála három fejjel magasabb ingatag srácnak, közelebb megyek, és hát ott van Zsombor, lehető legmesszebb attól a tanteremtől, ahol neki zh-t kéne írnia. Ott állnak egy kép előtt, ami a lebombázott Budapestet mutatja, Zsombor pedig teljesen udvariasan, majdnem teljesen józanon megkérdezi, hogy mégis milyen volt akkoriban az élet, amikor mindent hidat lebombáztak? és erre válaszol a néni, hogy nem tudom, honnét tudjam?? És Zsombor nem veszi a lapot, és elmotyogja dülöngélve, hogy Hát... na... hát.. szóval, akkor már tetszett élni, nemdebár?? És a néni vérig van sértve, és otthagyja Zsombort, odajön hozzám meg Timihez, és hogy helyreállítsa a renoméját, rögtön magyarázni kezd Timi felé fordulva, hogy ez itt maga előtt egy írógép, tudja? Timi meg próbál tök értelmesen reagálni, Húúú, tényleg?? , erre én alig bírom ki röhögés nélkül, a néni meg erősködik, hogy pedig de!, próbálja ki! Én meg udvariasan hátrébb állok, hogy Timi ki tudja próbálni de a néni rámkiált, hogy Magának mondtam! Két ujjal próbálja meg! És be kellett írnom az írógépes vendégkönyvbe, hogy itt jártunk, és itt járt Zsombor is, de ezt mindenki ki fogja találni előbb-utóbb, mert közvetlenül az én bejegyzésem előtt ott áll, hogy Nadrágomban kisdoktori, törzsanyag van benne, hogyha azt én elővenném, nagy nevetés lenne! 

 

Ma a könyvtárban láttam, megkérdeztem, Na, Iskola a határon? Ő meg nagyon értetlenül nézett, de válaszolt készségesen, hogy Faszt, a politikusok szakdolgozatát keresem, elvileg már nyilvános!

 

Ezek után elhiszem, hogy személyesen ismeri azt a soproni faszit, aki egy levágott kecskefejet akasztott valamilyen képviselő ajtaja elé...

 

 

Megvolt a húsvét, elmentünk Mamához, öcsém, húgom pasija, meg én, és mivel a Mama minden évben panaszkodik, hogy bűzlik a feje a sok loccspoccstól, elvittük otthonról a legtrébb parfümünket, hogy ha azt megszagolja, tuti, nem hagyja, hogy abból egy cseppet is a fejére öntsünk, és nem lesz panasz jövőre.

 

Szóval odaálltunk elé, végigtoltuk a locsolószöveget, kérdeztük, szabad-e locsolni? És akkor jött a szokásos szöveg, amit lassan húsz éve minden húsvétkor hallunk, hogy: hát, erre a kis időre, míg még íletben vagyok, csak ne fonnyadjak mán el!!

 

Öcsém udvariasságból úgy tett, mintha nyomott volna a permetből a Mama fejére, nehogy baj történjen. De Mama taktikát váltott, mert ráordított Mátéra, hogy ez mi volt, hmmm???Tisztességesen locsoljál meg nekem!! És Máté kénytelen volt tisztességesen bebüdösíteni Mama fejét. És akkor odaadta nekem a kölnit, én meg rámosolyogtam az öregre, hogy hát azért én már nem locsollak meg Mama, elég ennyi ebből a szarból. Rögtön kaptam is az arcomba, hogy VAGY TISZTESSÉGESEN LOCSOLSZ, VAGY SEHOGYSE!!!, és akkor meglocsoltam én is, és továbbadtam tesóm pasijának a cuccot, akit az események addigra úgy befenyítettek, hogy beadta még a jövő évi adagot is, szóval mindenki boldog.

 

Utána elénk rakott egy csomó szendvicset, meg egy csomó süteményt, közben mutogatta a kézfejét, hogy hát az a tetves kokas múlt héten belémcsipett, az anyja picsáját, de tudjátok, Mama mindig süt valamit, akármi történjík!!!. Közben ment a tévében a Stahl konyhája, párhuzamosan beszélgetett velünk, és párhuzamosan osztotta Stahl Juditot a tévében, mert " baszom a dógod, hát előre elkészíted!!!Egy másodperc alatt felfő a tíszta, hát erre tanítsál meg inkább!!!".

 

Teleettük magunkat, ivás nem volt, mert tesóm pasija tegnap este kimondta a bűvös szót: perspektíva-váltás, ez pedig azt jelenti, hogy nem iszik egy deci alkoholt se ki tudja, meddig... és nem akartuk benne hagyni a bajban, szóval mi se ittunk. De nem mindenki volt vele így a faluban. Ahogy Mama kísért ki minket, látjuk, hogy az utca túloldalán, a bokrok eléggé furcsa módon mozgolódnak, Mama odaordított, hogy mi van Éles Miksa, mi történt??. Alighogy ezeket kimondta, a bokrok mögül előmászott egy ősöreg matuzsálem, csak úgy szolidan, négykézláb, részeg volt, mint a csap, délelőtt tíz órakor, és beszélni se tudott. Kérdeztük Mamát, hogy nem-e kéne odamenni segíteni valamit, de Mama megnyugtatott, hogy Fiúk, nem mentek sehová, Miksa bátyátok csak a pénztárcáját keresi biztos, majd megtalálja!. Kíváncsiak lettünk volna, hogy mit mond arra a fickóra, aki két sarokkal lentebb úgy próbál bajtalanul hazajutni, hogy közben folyamatosan kapaszkodik a házak kerítésébe. 

 

És hát persze lehetne mondani az ilyenkor szokásos sztorikat, mert Sanyi bácsi is bekészült, meglocsoltuk a feleségét, és épp mentünk volna tovább, amikor Zsófi lánya egyik barátnője lépett be a kapun, kérdezte Sanyi bácsi, hogy na, Julcsi, mi járatban, hehe? És Julcsi mondta, hogy Zsófi megígérte neki, hogy legyantázza a lábát, megy is fel hozzá az emeletre rögtön! Sanyi bácsi meg a benne sürgölődő öt üveg sör erre fülig érő vigyorral odabökte, hogy hát legyantázom én a lábadat, várjál egy percet. Julcsi meg még nem ismeri Sanyi bácsit elég jól, mert illedelmesen elnevetgélte magát, és még illedelmesebben megvárta, míg vissza nem botorkál a fészerből a fickó. Aztán persze nem hitt a szemének, amikor Sanyi bácsi továbbra is a legnagyobb jókedvében, teljes valójában eléállt egy perzselővel, hogy na, akkor inkább menjünk hátra, ne itt piszkítsunk be mindent! Mi udvariasan felajánlottuk Julcsinak, hogy inkább jöjjön velünk a következő házhoz, egy hétig tutkó vele lesz tele az öregek otthona, hogy lány létére locsolni jár, de ennél, valljuk be, ezerszer szarabbul is járhatna. És mérlegelt és elfogadta az ajánlatot, így hát ez volt az első húsvét a falu történetében, amikor három fiú és egy gyantázatlan lábú kiscsaj szedte össze a piros tojásokat.

Tegnap este felolvasóesten voltam, előtte kérdezte tőlem egy csaj, hogy mit csinálnak egy felolvasóesten, én meg próbáltam irtó kedves lenni, és lehetőleg úgy tenni, mint aki nem nézi a beszélgetőtársát totál hülyének, szóval belenéztem a csaj szemébe és nagy jóindulattal azt mondtam, hogy:  a felolvasóesteken felolvasnak. Sajna nem győztem meg, és mehettem egyedül.

 

Szerencsére időben megérkeztem, mert az utolsó órámon 45 perccel a vége előtt azt mondta az oktató, hogy most végére értünk az anyagnak, tehát akarjuk-e folytatni egy új anyaggal, vagy legyen vége az órának hamarabb? Nyújtsa fel a kezét, aki elmenne! És aki nem?! húha, ez fele-fele! Várjanak, megszámolom! Nem hittem a szememnek, az oktató megszámolta az összes jelentkezőt és utána azokat is, akik nem jelentkeztek. És tényleg fele-fele volt! Most mi legyen? Ekkor jött a napom fénypontja, sőt, a hetem, hónapom, évem fénypontja, mert a bácsi fogta magát, elővett egy kétszázast, és azt mondta, ha fej, akkor mindenki megy haza, ha írás, akkor maradunk, és mivel harmadjára már fej lett, szélnek eresztett bennünket.

 

Szóval időben érkeztem a felolvasásra, beléptem, és rögtön megláttam Janót, aki a töksötét pincehelyiségben, napszemüveget viselve, zokni+szandál kombóban mindenkihez odament, és adott nekik egyet a saját verseskötetei közül. Janó 88 'ban született, de már a hetedik saját versesköteténél jár és nem úgy tűnik, mint aki le akarna állni. Próbáltam a pult felé fordulni, de nem kegyelmezett, észrevett, átvágott tökön-paszulyon, és sűrűn elkezdett sajnálkozni, merthogy csak húsz darab van nálam, ne haragudj, Honvéd, de gyere ekkor és ekkor ide és ide, és adok neked szívesen, annyi van belőle, mint a szar!. Oké, Janó, köszi, semmi probléma, biztos jó cucc ez, ha ennyi van belőle, akkor majd valamikor! De Janó többre tart engem annál, hogy ilyen sablondumával hagyja magát lerázni, szóval ott maradt a pultnál, és a bizalmába fogadott. Különben, mondta, ha engem kérdezel, ezek a versek lófaszt se érnek, én személy szerint gyűlölöm őket, de hát a látszatot fenn kell tartani, ugyebár. 

 

És a sikeres látszatfenntartás után ment tovább, mert van még 5-6 ilyen szarság nálam!!, csak mindegyiket már előző éjjel névre szólóan dedikáltam, sorry!

 

Alighogy Janó elhúzott, jött Bence, meglobogtatott előttem egy kis A/4-es papírlapot, kérdem, mi ez, azt mondta, ez a rendőrségi beidézésem, képzeld el, 4 ÓRÁT TÖLTÖTTEM A BÖRTÖNBEN MÁRCIUS 12-ÉN!!!. Hát azt hogy? Volt nálam egy pisztoly, be voltam rúgva, és az est vége felé elkezdtem csak úgy brahiból fenyegetőzni, hogy ha nem vigyáztok, agyonlövök valakit, szóval erre kihívták a zsarukat, és képzeld el, HAT RENDŐR ÁLLT ELÉM ÉS ORDÍTOTTA BELE A FÜLEMBE, HOGY DOBJA EL A FEGYVERÉT!!!Pedig, és itt röhögött nagyot a Bence, PEDIG EZ CSAK EGY KIBASZOTT RIASZTÓPISZTOLY, HEHEHE.

 

Aztán egyszer az önjelölt költőcézár és az önjelölt sorozatgyilkos rákérdezett, mi a véleményem az estéről eddig, mondtam, hogy kellemes a hely, de nem erre voltak kíváncsiak, szóval Mi a véleményed Szandráról? Be akartam vágódni ezeknél a címeres embereknél, szóval elkezdtem nyomni, hogy hát, a Szandra, ő nem rossz költő, csak néhol kicsit el van csúszva, de egész pofás verseket ír, erre Bence és Janó leintettek, és mondták, hogy maradjunk annyiban, Szandrának a száját nem felolvasásra kéne használnia, na, és részükről elintézettnek tekintették a kérdést.

 

És mind a ketten mentek a pódiumra, mert ők következtek a felolvasásban.

 

Ma volt öcsém 18. születésnapja, húgom már hajnalok hajnalán kiragasztgatott egy csomó tojás alakú papírlapot, amelyikre rárajzolta, hogy 18., arra az esetre, ha Máté véletlen elfelejtené, hogy mi is fog ma következni.. amikor megkérdeztem húgomtól, miért pont tojás alakúak, azt mondta, " hát csak nem vagyok tán hülye, húsvétkor megfordítom az összeset, és akkor nem kell ilyenekkel megint szarakodni!"

 

Szóval felköszöntöttük Mátét, akinek a nap fénypontja az volt, hogy megérkezett a csaja, és itt alszik nálunk. Érdeklődtünk, mit terveznek mára, majd rögtön hozzátettük, lehetőleg a belső infókat hagyja ki, és ennek következében semmit sem tudunk, csak sejtünk.

 

Itt volt Mama is, Máté jó előre megkérte, hogy ezúttal ha lehet, hanyagolja az olyan megjegyzéseit, pl. " jó vastag vagy, te kisjány", és az lenne a legjobb, ha senki nem mondana semmit neki ebből az egész családból. De a bemutatást nem kerülhette el, szóval odaálltak Mama elé, Máté keményen odavetette, hogy " Na, Mama, ő itt Réka, a barátnőm, már két hónapja!!!", Mama meg csak nézett, végigmérte kezében a vasalóval a csajt, megdermedt a levegő, csend borult a szobára, és végül mondta, hogy: " Na, oszt' azért egy puszit adhatok neki, nem???", és rögtön megpuszilta két oldalról, és Máté fellélegzett, hogy azért még se olyan gáz a szitu, és kifelé terelgette a nőjét, és azt hitte, már megmenekülnek, de Mama felém fordult, és felhangosan megjegyezte, hogy: " Azért Dóri emennél szebb volt, nem igaz??" 

 

A megpróbáltatásoknak pedig koránt sem lett vége, nekiálltak a tortának, kérdezte  Rékától, hogy kérsz-e tortát, Zsuzsi, de Réka nem kért, mert előzőleg evett otthon, Mama rögtön elkapta előle a tányérkáját, és telerakta tortával, mert Micsoda dolog ez, hogy gondolsz te ilyet!, tehát rövid időn belül elég konkrétan tisztázódtak az erőviszonyok.

 

Aztán beállítottak Sanyi bácsiék is megköszönteni a srácot, feljött, hogy a faluból a szomszédunk 17 éves kislánya terhes lett, ami elég jó téma volt, főleg, mert Sanyi bá' mondta Máténak ezután, egészséges hangerővel, hogy " Te is iparkodhatsz lassan, te még fiatal vagy, de mi öregek már, hátna, mint a harang nyelve, kongani kong, hangja is van, de ereje már nincs!" , és barátilag megpaskolta Máté vállát. " És vigyázzál az életben, mert ha cigánnyal jössz össze, és neki barna a bőre, a tiéd meg fehér, akkor a gyerek csíkos lesz!!" Sanyi bácsi már csak tudja ezeket, két gyereke van, és amikor a második született, rögtön felhívta a feleségét, hogy " Fiú???", de sajnos a második is lány lett, és Sanyi bácsi bánatában két hétig még inni sem volt képes. Aztán amikor az idősebbik egy nap elé állt, és azt mondta, van egy rossz híre, rögtön felpattant, és megrázta, Magdi, TERHES VAGY???, Magdi mondta, hogy nem, dehogyis. Erre leült, letörülte a homlokáról a vizet, és rögtön leosztotta, hogy mit ijesztgeti, mi lehet ennél nagyobb baj az életben, minthogy terhes legyen a lánya, szóval megnyugodott ő is, és Magdi is, akiről azóta se tudja, hogy dugiban azért el-elszív egy-egy doboz cigit néhanapján. 

Ma ülök benn kommunikáció órán, és hirtelen, minden előzmény nélkül felteszi az oktató a kérdést: van-e olyan dolog, amit az eddig eltelt négy óránkon leadott anyagból hasznosítunk az életben? Mellettem ült egy csaj, aki gondolkodás nélkül bevallotta, hogy ő úgy nagyjából semmit sem hasznosít a mindennapi életben SEM az órán hallottakból. Utána rögtön jöttem én, és meglepődtem, hogy ilyen választ is lehet adni egy kérdésre, szóval majd a többiek is kb. ilyesmiket fognak mondani. Nem akartam kilógni a sorból, odavetettem csak úgy viccesen és lazán, hogy az égvilágon semmire sem emlékszem, de tényleg!. És utánam jött Lackó, aki viszont kifejtette, hogy " igazán eredményesen használja a barátokkal, barátnőkkel azt a kritikai attitűdöt, amit a Kommunikációs Kurzuson sikerrel tett magáévá". Innentől kezdve a csoport többi tagja előtt két út állt: vagy betársulnak a hülyékhez és egy életre elássák magukat, vagy pedig felveszik a kesztyűt, és Lackó-pribékek lesznek. És hát nem kérdés, hogyan döntöttek, és hogy kit utál legjobban az oktató.

 

Amúgy a mai téma a helyes szakdolgozat-írás volt, ilyenek kerültek szóba, mint pl.: "idézőjelet használjatok, az már minimum kettes", meg hogy nyugodjunk meg, a hipotéziseink akkor is állnak, ha nem igazolódtak be, hanem tulajdonképpen megdőltek. Semmi vész tehát! Írjunk vázlatot lehetőség szerint, ami így néz ki, mint megtudtam:

 

-

-

-

-

 

Ezt fel is jegyeztem a füzetembe.

 

És nem árt az sem, ha egy csomó adattal telenyomjuk az írásunkat. Azt írjuk, amit gondolunk, és " adjátok elő egy csecsemőnek, amit írtatok" . Ja, és a rövidítések. Mert a gr. az jelenthet grammatikát, görögöt (?), germánt (??) egyaránt.

 

Nagyon kedves fickó azért. Rögtön a bemutatkozó órán fapofával megosztotta velünk, hogy " Ferenc vagyok. Három évig heroinistákkal és alkoholfüggőkkel dolgoztam." A képet pedig árnyalja, hogy a teremben rögtön velem szembe egy praktikus kis szögön egy mutatós kézifűrészke lóg békességben. És mellette UGANDA és ANGOLA térképe, utóbbi megyéit egész jól tudom már, mondjuk csak ilyenkor hétfőnként foglalkozom a kérdéssel. Pedig kibontakozhatnék, hiszen ilyenekről érdeklődik Feri bácsi: " Ugye milyen érdekes, hogy a vízilovak például nem értik, amit az ember mond?" Ma viszont nem volt semmi filózása, hanem csak annyi: "Tavasz van". És akkor erre varrjál gombot.

 

Majd írok gyakrabban. Mama jól van, köszöni. Rafkósabb lett, hátraállította az órát, az összes órát a lakásban a faliórától kezdve az ébresztőóráig, mindet legalább fél órával, hogy tovább maradjunk nála. 

 

Áááá, múltkor Mama kitalálta, hogy köszöntsük fel Jani bácsit, az ő másik fiát, aki fenn lakik Pesten. Hiába mondtuk neki, hogy legutóbb még márciusban volt a Jani bácsi születésnapja és nem szokott változni a dolog, szóval várhatnánk egy kicsit, de Mama nem állt kötélnek, mert szentül hiszi, hogy pár nap és meg fog halni. Ezt eljátszotta tavaly is, amikor pont fél évvel hoztuk előre az ő születésnapját, mivel állítása szerint már akkor is jócskán rezgett alatta a léc, és ezért össze kellett hívni a rokonságot országszerte, hogy mindenki a színe elé járulhasson még utoljára. Szerencsére Mama nem halt meg, sőt, el van árasztva egy csomó tusfürdővel, samponnal, borral, pálikával és bon-bonnal, szóval minden rosszmájúság ellenére mondom, hogy élete végéig rendben lesz.

 

Visszatérve: felcihelődtünk Pestre, Mama elől akart ülni, és csak ketten kellettünk apával, hogy tervét véghez is vigye. (Bár mondjuk, nem nagy kunszt egy autóba történő beemeltetés ahhoz képest, hogy két születésnapot tart egy évben.) Mindegy, elindultunk, apa fasza GPS-t újított be, csak épp elfelejtette a navigációs hangszínt átállítani, ennek az lett a következménye, hogy 3 órán keresztül egy meglett parasztember adta az utasításokat. Aminek meg az lett a következménye, hogy 3 órán keresztül mama elismételt mindent, amit hallott. Tehát beszálltunk, és hallottuk, hogy Nígyszáz míter után fordujjá jobbra, he!!!. Erre mama felkuncogott, hogy ez te voltál, Mátékám?? Nem mama, ez a GPS volt! Micsoda lúfasz volt ez? Hát ez nem dzsípszdzsupsz, hanem olyan mint én mikor még cseléd voltam. Akkor is hajtottuk a teheneket, és mondtuk nekik, hogy jobbra, te!!!, hát oszt ez is így mondja.

Már itt tudtuk, hogy valamit nagyon elrontottuk, ez pedig akkor tudatosult végképp, amikor mama elkezdte ismételgetni az útvonalat, így lett a Lassíts, te!-utasításból: Hallod, fiam, aszongya, lassíccsá, hát akkor lassíccsá, heee!!A tehénpásztor!!!

 

De az igazi ingerküszöböt akkor ostromolta, amikor Pestre érve a számára ismerősnek tartott utcákon lavírozva elkezdte kijavítani, amit hallott. Hogy Gábor fiam, ez nem jól mondja, ez itt a Kévéző ucca, hát tudom, hát emlékszem, itt kergettelek benneteket, mikor basztatok fürödni jönni, hát ez nem jól tudja! Szóval Gáborkám, mán azonnal fordujjá jobbra, te, és a második kanyarnál fordujjá balra, teeee!!!

 

Végül is csak megérkeztünk, Mama bejelentette, hogy kemíny volt az út, kőkemíny volt, mert a dzsápédzsupé úgy karattyolt, mint egy cseléd, és ráadásul rosszul mondott mindent, de végül is csak megérkeztünk, hát isten éltessen Janikám! Jani bácsi pedig pironkodva megköszönte, de kiigazította, hogy Ugyan Mama, hát nekem csak két hét múlva lesz nevem napja, mindazonáltal köszönöm. Janikám, nem figyeltél rám a telefonba, mert a márciusi születésnapodra jöttünk, mert az én már nem élem meg!

 

Márciusban írok megint mamáról, attól nem kell tartani.

 

Egészségesebb lesz, mint valaha. Merthogy meglátogattuk Sanyi bácsit is, megvacsoráztunk nála, és pechünkre a bácsinak vacsora után be kellett vennie a gyógyszereit. Előszedett egy marék pirulát és sorra bekapta őket, közben panaszkodott, hogy ez azért rengeteg. Mama felhőkölt, majd hátradőlt és bizalmaskodva odasúgta apának, hogy Gáborkám, hozd be A Gyógyszeresdobozt. Apa be is hozta, Mama pedig mosolygás közepette feltette a provokatív kérdést: Na oszt Sanyikám, mennyi az az annyi?

 

Azt hittünk, rosszul látunk, mert a szemünk előtt kezdődött el a licitálás két öregember között, akik azon versenyeznek, hogy kinek írt fel többet az orvos. Néhány elszámolás és újraszámolás után Mama kijelentette, hogy azért én egyelőre mégiscsak rengetegebbet veszek be, mint te, Sanyikám, de nem rossz... ezután viszont rögvest el is hallgatott és elkerekedett szemmel nézett Sanyi bácsira, aki beleröhögött az arcába, és letromfolta egy baszott nagy injekciós tűvel, mivel cukorbeteg.

 

Márciusban írok tehát mamáról, aki makkegészséges lesz és talán cukorbeteg is, legalábbis a vacsora után nagyon elgondolkodott, hogyan verhetné meg mégis Sanyi bácsit.

 

Nahát, az én hiperokos tanítványomról itt több szó nem lesz, mert a legutóbbi két alkalmat offolta és a következőt illetően is azt mondta, hogy majd megkeres valamikor. Ezennel munkanélkülivé nyilvánítom magam. Valaki nem akarna úgy németül tanulni, hogy közben fizet is nekem?

 

Szóval plusz pár napig itthon maradtam, mehettem a változatosság kedvéért mamámékhoz, de ennek is a művésze vagyok, mert vagy a skandináv lottó elejére vagy, ha nincs szerencsém, a Seherezádé 104. részére érkezem (még rosszabb esetben StoryTV-t néznek, ott nincs megállás). Olyankor a szokásos szertartás jellemző, tehát: bemegyek, puszi-puszi, most hallgassál kisunokám, mert itt van már az a piszkos kurva (mármint a sorozatban), oszt az akire kiveti a hálóját, az nem menekül!!!Különben megnéztem három részt, és képben vagyok, bár ezt nagyképűség kijelenteni: legutóbb összeesett egy néni az egyik részben, és én azt hittem, hogy színlel, de mama rögtön igazított, hogy NEM SZÍNLEL!!!MEGTUDTA, HOGY A MENYE HOGYAN SZEREZTE A PÍZT!!!SZTRIPIZELŐDÖTT! (tehát sztriptíztáncosnő volt).

 

De ezek a látogatások nem csak mókából és kacagásból állnak, tegnap voltam az öregnél, köszönök. Rám emeli a szemöldökeit és mint valami vadnyugati bandita, ezt mondja: nem ettél gulyáslevest. Hangyafasznyi csend se borítja a poros falusi utcákat. Hát mama, nem ettem, bizony nem. HÁT AKKOR LEGKÖZELEBB NEM FŐZÖK GULYÁSLEVEST!!! majd halkabban hozzáteszi: gyere, hordjuk be a ruhákat. Tehát ismételten megint rosszkor érkeztem, és mindenféle kabát és öltöny és dzseki száradt a kötélen, plusz ha már itt vagyok, nyugodtan próbáljam fel őket a 40 fokos melegben. Ez úgyis apádé volt, ebben ballagott, ebben esküdött, látod, nem volt még akkor nagy hasa mint most van, ez nagyapádé volt, ez a szomszédé volt, ebben eltemettek valakit, aztán kellett a ruha és idehozták, szóval van minden azon a kötélen. Nem feltétlenül férfiruhák, de ebben nem mindig értünk egyet. Próbálgatom őket az udvaron, azért ott, mert délután két óra van, süt a nap, be ne menj kisunokám, a lakásba ne kelljen villanyt gyújtani. Néhol trükközöm, hogy lehetőleg ne lásson be senki az udvarra, hiszen meglátna engem: én ugyanis ha magamra veszek egy kabátot nyár közepén és beállok divatbemutatózni nagyanyám elé egy rövidnadrágban, akkor szatírnak néznek a kíváncsi nyugdíjascsemeték a szomszédban. 

 

Mindez még azért is cinkes, mert a 70+ korosztály számára én vagyok a falu bikája, minden egoizmus nélkül mondom ezt. Ne múlna el nap, hogy valaki meg ne jegyezze, milyen gyönyörű ez a kisfiú a nyolcadikos ballagási képen!

 

Jó a kérdés, hogy ugyan ki nézne be az udvarra, ki olyan bunkó? Nahát, mamám is lelkes természet, valahányszor elmegy valaki a kapu előtt, beleordít a fülembe, hogy EZ OROSZ MISKA VOLT!!!és ilyenkor Orosz Miska ráemeli a szemét az udvarra. Vagy ami még rosszabb: OTT MEGY NI AZ A CÉDA!! NÉZD A LÁBÁT, MILYEN POCOS!!!EZ A DIVAT??? És olyankor is mindenkinek kedve van belesni, hogy vajon róla van-e szó.

 

Aljas dolog így beszélni a nagyszülőkről, és senkinek sem ajánlom, szerintem a jóistennek se tetszik amit művelek, egy hét alatt három intimbetétes reklámot néztünk végig együtt mamikával.

 

 

Végül is kiderült, hogy a fickó, akinek németet tanítok, nem szándékozik futtatni se Ukrajnában, se máshol, de a végső rákérdezést jövő hétre időzítem. Eddig jól alakulnak a dolgok, felmondott a melóhelyén, hogy nemsokára úgyis megtanul németül mit állat és megy ki Ausztriába dolgozni. Nekem abszolút jólesik az ilyesmi elismerés, még akkor is, ha jelen tudásával csak egy zsák krumpliért tudná magát eladni a munkaerőpiacon.

 

Illetve tegnapelőtt hazajöttem pár napra, jócskán megváltoztak a dolgok: mamám a falu elsőszámú ópiumimportőrévé lépett elő, miután az utolsó akadályt is elhárítva azt találta mondani a szomszédjának: Jóska, ha beárulsz, mert ipari mennyiségben termelem a háztájiban a mákot, elmondom a feleségednek, hogy hónapok óta csalod Terikével!

 

Szóval Jóska rendőr úr kussban van, a mák eladási ára az egekben. Van egy top vásárló, Gizi, aki napi öt evőkanál mákot kell egyen, ugyanis a Biblia is így írja. Hiába mondogatja nagymama, hogy Gizi baszod, elalszol!, ez őt nem érdekli, szóval igazán nem panaszkodhatunk.

Sőt, még arra is jut ideje az öregasszonynak, hogy Danikát pátyolgassa (Danika ugyanis a padlón van, mióta smsben szakított vele a 14 éves nője). Ilyesmiket vág hozzá félvállról: Te vagy szarul, te?? Én anyós vagyok! Az anyós akkor jó, ha porhanyós! Meg ha kisliba legel a sírján! Engem utálnak, és te vagy szarul? A mai fiatalok itt szúrják el, minden nap más barátnő. Egyszer csirkepörkölt, másszor disznópörkölt. Így nem lehet!

 

Danika mintha elindult volna a megvilágosodás felé e szavak hallatán.

 

Más nincs, úgy sejtem, öcsémnek van nője és valószínűleg elvehette a szüzességét, mert extra kedves hozzám újabban. 

Beindulni látszik az élet! Három hete ugyanis annyira semmi dolgom se volt, hogy feladtam egy apróhirdetést, miszerint bárkit kikaparok a szarból és megtanítom németül, óránként hatszáz forintért. Ez elég bátor felajánlás ahhoz képest, hogy az utóbbi évben egyszer beszéltem németül, akkor is csak annyit, hogy nein, mert rákérdeztek, hogy beszélek-e németül. 

 

De múlt héten kaptam egy e-mailt egy faszitól, hogy olvasta a hirdetésemet, és meg akar tanulni németül, mert menne melózni minél hamarabb Ausztriába. Hoppá. Azóta végre történik valami, mert három napja németül tanulok, hogy hétfőn este hatkor megmutassam, mennyit fejlődtem és ezt a tudást átadjam.

 

Persze fennáll a veszély, hogy ez a fickó nem az, akinek mutatja magát, és esetleg kiskorúakat futtat a távoli Ukrajnában. Rákerestem a nevére néhány jól menő szexpartnerkereső oldalon, de semmi. Ehelyett viszont véletlenül kiszúrtam egy tök szép arcú csajt, megnéztem a felhasználói kommenteléseit. "A végén a szájába élveztem. Nagyon jó volt vele. Biztosan megyek még hozzá. Bár a feleségem is ilyen lenne.. " ez eléggé szomorú, de az biztos, hogy annak a faszinak se lettem volna a helyében, aki ilyeneket ír: Előnyök: kedves, okos, intelligens, figyelmes. Hátrányok: Többen vannak a lakásban." Nagy lehetett a meglepetés, az tuti, mikor ez kiderült.

 

Ez persze megint egy ízléstelen és hímsoviniszta bejegyzés látszatát kelti. Nem tudok mit csinálni, múltkor dumáltam egy Siddhi Badhattcherje nevű 16 éves sráccal facebookon, akiről még most sem tudom eldönteni, hogy nigériai vagy indiai, mert mindig mást és mást mond, lehet, kettős állampolgár, emellett minden beszélgetéskor más egyetemre jár. Szóval ő mondta, hogy véget ért egy hosszú kapcsolata. Kérdeztem, milyen hosszú? Mondja, 3 vagy 4 év. Hú, az derék, 3 vagy 4 év hosszú kapcsolat. El is akarta venni feleségül. De hát akkor miért lett vége? Mert megcsalta a csajt (akit feleségül akart venni). Nem beszélgettek jó ideje, és i made a mistake, ahogy ő fogalmazott. Ezt tök szépen megfogalmazta. Pedig egy Rolexet is ajándékozott a csajnak, hogy kibéküljön vele. Ha így tudnék hazudni, tuti lenne már munkám.

 

Közben összefutottam egy régi ismerőssel, aki legutóbb arról panaszkodott, hogy sehogy se akar neki összejönni egy pásztoréjszaka a csajával, mert kritikus helyzetekben leblokkol a himbilimbi. Mondtam neki, hogy vonatkoztasson el, énekelje magában a Himnuszt, gondoljon másra. Most, hogy megint találkoztunk, elkezdte mesélni, hogy jó volt az ötlet, először a szekrény tetején gyűjtögetett borosüvegeket kezdte számolgatni, de a csaj ezt nehezményezte és utasította, hogy őt nézze közben. A srác meg belenézett a szemébe, mialatt ezer környékéig végigvette az összes prímszámot. Tehát az ötlet nagyszerű volt, most viszont ha nem nagy kérés, kölcsönadnék némi pénzt? mert nemcsak, hogy állt mint a gerely, de még a gumi is kiszakadt, és lehet számítani kell egy új jövevényre, azt pedig nagyon nem szeretné.

 

Szóval nem könnyű az élet sehogy sem, akár szexpartnereket szerzel, akár civileket. Nekem legalább két nő kellene, az egyik vasalna, a másik szeretne.